A Duna menti síkság nagy kiterjedésű szikesei - a Felső-Kiskunsági puszta, a Felső-Kiskunsági tavak és Miklapuszta - kialakulása nem kis részben a másodlagos szikesedésnek köszönhető. Az 1800-as évek közepéig tartó, állandóan ismétlődő dunai árvizek és a tartós vízborítottság addig akadályozta összefüggő szikesek kialakulását. Ám aztán az árvíz-mentesítési munkák és belvízelvezetések, valamint meliorációs tevékenység miatt az ország második legnagyobb szikes területe jött itt létre. A Duna-Tisza köze legnagyobb földrajzi tájegysége a Homokhátság, a Kiskunság és a nemzeti park legkarakteresebb tája. Buckavonulatai csak néhány tíz méterrel magasodnak a Duna- és Tisza-völgy fölé, mégis e két nagy folyó vízválasztója. A Kiskunsági Nemzeti Park legkisebb területegysége az Alsó-Tisza-vidéken található, Lakitelek és Tiszaalpár között. A Szikra- és az Alpári-rét, közismertebb része a Tőserdő, a kedvelt vízparti üdülőhely. Élővilága a tiszai árterek nyüzsgő életét őrzi. Alapításéve: 1975 Összterület: 48 000 ha Bioszféra rezervátum: 23 000 ha Ramsari terület: Felső-Kiskunsági tavak, Kolon-tó Látogatási rend: A védett területeken ún. bemutató övezetek fogadják a látogatókat. Ezek tanösvénnyel, túraútvonalakkal, olykor megfigyelő tornyokkal, vagy egyéb kültéri létesítményekkel ellátott helyek (Bugac, Tőserdő, Kolon-tó, Fülöpházi buckavidék). A bemutató övezetek egyénileg és csoportosan is felkereshetők. Csak a kijelölt utakon lehet közlekedni.