A nemzeti park területe északon a Szlovák-karszt Tájvédelmi Körzettel határos, mellyel földtani, földrajzi, sőt kultúrtörténeti szempontból is egységet alkot, s egyben nemzetközi védettséget is élvez. Az UNESCO az "Ember és Bioszféra Program" keretében mindkettőt Bioszféra Rezervátummá nyilvánította. 1995-ben pedig a Világörökség részévé nyilvánította az UNESCO Világörökség Bizottsága az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjait. A világ jelenleg több mint 600 kulturális és természeti öröksége között számos barlang szerepel, ezek azonban főként az ott található kultúrtörténeti értékek - ősemberi leletek, barlangfestmények stb. - miatt kerültek speciális védelem alá. Barlang mint természeti érték 1995-ig csak két esetben nyerte el a Világörökség címet. Először a világ leghosszabb barlangját, az 560 km-es Mammoth-barlangot (USA, Kentucky), majd pedig a világ legnagyobb vízhozamú föld alatti folyómedrét alkotó Skocjani-barlangot (Szlovénia) vették fel a listára. Az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjaival egy időben tüntették ki e címmel az új-mexikói Carlsbad Caverns Nemzeti Parkot, ahol a világ leghíresebbjei közé tartozó Carlsbad- és Lechuguilla-barlangok találhatók. A karsztterület a felszínen és a mélyben teli van különleges természeti jelenségekkel, melyek kialakításában az egyik legfontosabb szereplő a víz. A karsztfennsíkok tövében bővizű, kristálytiszta patakok folynak, amelyeket óriási karsztforrások táplálnak. A Jósva-, Tohonya-, Kecső-, Lófej-, Komlós-, Babótkút-, Kopolya-, Kecskekút-, Ménes-források és a patakok a nagyobbak a sok forrás és vízfolyás közül. A vizek felszíni eredéspontjai azonban nem igazi források, hanem a föld alatti barlangjáratok kiömlési pontjai. Feltűnő jelenség, hogy a nem karsztos területekről a karsztos területekre érkező víz az úgynevezett víznyelőkben tűnik el. Közülük a legnagyobbak az Ördöglyuk, az Acheron, a Bábalyuk, a Zomborlyuk, a Ravaszlyuk és a Bibictöbör. Amíg a karsztot megcsapoló források gazdag vízhozamúak, addig a karsztfennsíkon hiába keressük a vizet. Az idejutó csapadék a kőzet repedésein át elnyelődik, a vízzáró réteggel fedett területen továbbjutva valamelyik víznyelőben eltűnik. A millió repedésben leszivárgó csapadékvíz, amely tulajdonképpen gyengén szénsavas, oldja a mészkő alapot, így a repedések állandóan bővülnek. A már kioldott csatornákat a felszínről beszállított anyagok - közülük legfontosabb a kvarckavics - állandóan bővítik. A hatalmas barlangrendszerek - mivel a csapadékvízben oldott mészkő a víz szén-dioxid-vesztése miatt cseppkő formájában csapódik ki - benépesedtek csillogó cseppkövekkel. A területen mintegy 273 kisebb-nagyobb barlangot tartanak nyilván, melyek közül 20 fokozottan védett. A Baradla- a Béke-, a Vass Imre-, a Kossuth-, az Égerszögi- és a Szabadság-barlangok a legnagyobbak. Az aknabarlangok közül a 245 m mély Vecsembükki-zsomboly a legismertebb. Összterület: 20 159 ha Alapítás éve: 1985 Bioszféra rezervátummá nyilvánítás éve: 1979 Világörökség része: 1995-től (a világörökség részévé az Aggteleki-karszt és a Szlovákiai-karszt barlangjait nyilvánították, ez tehát nem azonos a nemzeti park egészével)